Ma nem mentem dolgozni, itthon tiprodtam, sajnos nem sokat javultam. Továbbra is tele a fejem, folyik az orrom, így egyfolytában arra koncentrálok, hogy minden pórusommal levegőt vegyek, de még ígysem jutok elég levegőhöz! :O))
Annyira nem vagyok rosszul, hogy feküdjek egész nap, de a rossz közérzet miatt nincs kedvem semmihez. Végül rávettem magam és festettem 2 bögrét, és 1 gyertyát Ágnes napra. Természetesen a "városban" nem lehet semmiféle porcelánfestékhez jutni, s a karácsonyi készülődés leapasztotta a készleteimet, így végül egy lilás-kék maci került az egyik bögrére. A gyertyát viasztollal díszítettem, kicsit giccses lett, de egyedi. Sajnos most nem tudom lefényképezni őket, mert a gép nincs itthon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem szabad neked hosszabb ideig otthon lenni egyedül!! Remélem,ez csak az a fajta mizantrópia,ami rajtam is ki szokott törni néha. Pár nap alatt elmúlik. Azért még időnként foglalkoztat a gondolat,hogy elkészítem azt a hímzett táblácskát a szekrényajtómra,hogy :"Minél több embert ismerek,annál jobban szeretem a kutyámat." :))
VálaszTörlésAzért ez a gondolatmenet most megrémisztett,remélem,elmagyarázod majd konkrétabban is. Kiégés??? Az meg mi? :))
Tudod,volt idő,amikor én is meg akartam felelni a főnökeim elvárásának,bizonyítani akartam,hogy jó vagyok. De rá kellett jönni,hogy egyáltalán nem ez számít. Jó vagy addig,amíg feladat van,amit veled akarnak elvégeztetni. És aztán? Én már feladtam. Elvégzem a munkámat,úgy gondolom,becsületesen.és ennyi. Már nem akarok semmit bizonyítani. Kinek?
Mondom mindezt a főnökömnek,de neki mondhatom...ő érti
Nem is tudom mit írjak, vagy ami akarok, azt írjam-e, de olyan ide írhatnékom van...:-)))
VálaszTörlésNekem egyetlen helyen volt ilyen általad leírt érzésem....és ott is hagytam. Ez a Pázmány Péter Kat. Egyetem. ( Lehet már akkor nem voltam a toppon lelkileg...de kb. úgy éreztem magam, mikor mennem kellett, ahogyan te leírtad.:-(((( ) Természetesen ezzel nem azt akarom leírni, hogy menj el.:-))))))
Én is azt vallom, hogy az életemben nem nagyon vannak véletlenek. Mindennek van valami oka. Minden egyes próbatételt azért szánnak neked,hogy tanulj belőle. ( Valami előző életedben elbaltáztad ezt a helyzetet...és most megadják az esélyt, hogy újra próbálkozz!!:-)))
Na, de komolyra fordítva a szót: A kíhívásokat - márpedig a gimi elég nagy kihívás szerintem - nagyon nehezen, de le lehet bírkózni. Én így gondolom, hogy Te vagy olyan erős, hogy a saját érdekeidet nézve ezt a kis "nincs kedvem-passziót" áthidalva valami nagyon nagyszerüt hozz ki ebből az egész szituból. A hullámvölgyek után mindig ott vannak a magaslatok....és szerintem te most egy völgyben csücsülsz!!!:-)))
Nagyon szorítok neked, hogy a "táthádat" kiheverve a régi éned is visszatérjen és újra jó legyen a suliban.:-)))Az emberek meg amúgy szerintem mindenhol egyformák...illetve mindenhol vannak törekvők, nem odavalók, nyalizók...Én már elég régóta a Latinka mondásán élek: Többre tartok egy kutyát, macskát, degut.... az nem beszél ki a hátad mögött, mindig őszinte...vagy szeret, vagy nem és akkor harap.( Persze ezt itt megint nem kell félreérteni, mert nem mindenkinek szántam.) A gyerekekről azonban még nincs rossz véleményem, mert ők még "alakíthatók".:-))))
Na mááááá megint nem azt írtam igazából, amit akartam...csak olyan nehezen hozok össze egy kommentet....ja és persze 1 óra múlva már másképpen írnám le.:-))) Mindegy. Ez volt a lényeg!!
Én nem feltétlenül értek egyet az előttem szólókkal. De inkább e-mail-ben írom meg a véleményemet, és jobbulást kívánok!!!
VálaszTörlésKöszi CSajok, hogy reagáltatok! Sajnos ez nem a nátha miatt van,már egy idő ótas foglalkoztat ez a "probléma"!
VálaszTörlésLatinka! Én nem akarok bizonyítani semmit. Úgy érzem meg tudom csinálni (szerintem nem is rosszul) a munkámat, csak azt nem bírom, hogy egyre többször kell olyat csinálnom/nevemet adnom hozzá/, amit a "gyomrom" nem bír bevenni. Miért? Mert a arra kapok utasítást, mert ha elmondanám a véleményem, akkor a sulinak lenne rossz, mert akkor nem kapnánk pénzt, mert kell a támogatás....stb. Az zavar, hogy úgy érzem nem vagyok "tiszta", őszinte, pedig csak "meg van kötve a kezem". Ráaadásul az egyik kollégám minden lépésemet ellenőrzi, megkérdőjelezi, mert úgy gondolja CSAK ő tudja, hogyan kell csinálni. Én nem akarom megbántani, de egyre nehezebben viselem, és a sok nyelés nem jó.
Batorba! Igen kicsit gödörbe csücsülök, de csak azért, mert nem tudom hogyan lépjek tovább és a jelenlegi anyagi helyzetem eléggé megköt. A feladattól nem félek, sőt sokszor már úgy érzem a suli nem kihívás, talán ezért sem szeretem annyira.
ANDI! Azt hiszem te értettél meg leginkább. Igen, mindennel egyet értek, amit írtál. De valóban nem könnyű, de nem csüggedek! KERESEM a megoldást!