Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2011. szeptember 20., kedd

Mindenkinek kell egy kutya

Nekem is volt egy vizslám, Barnabásnak hívták, de már az égi vadászmezőkön rohangál. Mivel az a véleményem, hogy kutya kertes házba való, azóta nincs kutyám. De imádom a kutyákat, s szerintem mindenkinek (ha teheti) kell egy kutya. Íme:


A gazdival:


A macskákat nem kedvelem, de amikor megláttam Lidércke macskáit, nem bírtam ki. HA IGAZÁN szép macseszt szeretnétek, katt a LIDÉRCKE szóra, nála gyönyörűeket vásárolhatok. Az enyém csak kis bénaság, de az enyém! :DD

2011. szeptember 18., vasárnap

Szerintetek?

Tudom, hogy csak a Jóisten alkot tökéletest, de... annyira akartam, hogy szép legyen ez az angyalka (még nincs szárnya), de valahogy semmi nem sikerült rajta. Bontottam, rosszul varrtam ...
De nem ez a lényeg! Szerintetek nem lett egy kicsit giccses, már mint úgy értem túl sok virág, masni...stb.
Szóval????


2011. szeptember 15., csütörtök

Kérdés

CSAJOK!!
Honnan lehetne szerezni leírást olyan állatkák kötéséhez, mint ami pl. ezen a blogon láthatók???
http://littlecottonrabbits.typepad.co.uk/ (csak katt rá!)

2011. szeptember 11., vasárnap

Éljenek a Máriák!

Az ajándékok - Tilda nyári angyal, mivel még nyár van. :D



Őt LIDÉRCKE engedélyével készítettem, az ő zsepitartói gyönyörűségek, ez csak egy gyenge utánzat. Kicsit olyan, mint egy orosz birkózónő! :DDD

2011. szeptember 8., csütörtök

Erdők könyve

Bemka rakta fel már régebben a csendsziget nevű blogra, már el is felejtetem milyen jó! :D

Erdők könyve - Wass Albert


Tudnod kell kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza köztük a világ kincseit. Az igazi kincseket. Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen belőle egy darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Láthatod: igazi nagy kincseket osztott szét az angyalkái között a Jóisten.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyíltak meg és ők nem tehették bele a Jóisten ajándékait...
S ahogy ott a Jóisten szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik kicsi angyalka, akiről már bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta.

- Hallgass meg engem édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek vele semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét.

- Próbáld meg lelkecském - mondta kedvesen a Jóisten, - legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket!


Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első.
De hiába daloltak a madarak, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra sem. Rontó ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, mikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel és hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán a csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő ember volt. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.
És akkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:

- Istenem milyen szép...
És abban a pillanatban lehullott szívéről egy rozsdás lakat. Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak, és egyszerre megszólalt minden madár.
- Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe bele tették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan fönn az égben, fehér felhő tutajon a Jóisten ült maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából és alámosolygott a földre. Így volt ez lelkecském és az óta is így van. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz és felrebben előtted az első rigó: tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

2011. szeptember 7., szerda

Búcsú


Ők már nem az én macikáim!
Jobb helyre kerülnek! :DD Milyen az ember, ezek csak plüss macik/tárgyak, mégis fájt értük egy kicsit a szívem.
Bocs, hogy mostanában nem írok megjegyzéseket, de higgyétek el olvasom a blogokat, és csodálom, hogy milyen szépséges alkotások születnek, csak....
Igen itt jön a csak! Sajnos "személyiségi jogok" miatt nem írhatom le miért, de nagyon nincs kedvem semmihez.
De majd megrázom magam! :DD Varrni is elkezdtem. :DD

2011. szeptember 5., hétfő

Csak....

....úgy, hogy csináljak valamit, abban a kevés időmben, ami van.