.... most ventillálok egy sort!
Ne haragudjatok, hogy nem írok sokszor a blogjaitokba pedig olyan csodás dolgokat alkotok!
DE......Mostanában nincsenek jó napjaim, pedig alapvetően nincs okom a rossz kedvre, és ahogy olvaslak benneteket, sokszor úgy érzem nincs okom a panaszra/ nincs jogom a panaszra! Egészséges vagyok, van munkám, vannak barátaim, családom.....stb.
Lehet, hogy csak a sok munka!?
Mindenesetre ma miután vége lett a ballagásnak, és berendeztük az érettségi termeket, hazajöttem, halottam a majális hagjait, üresnek éreztem magam, és azóta nagyon rossz a hangulatom!
Apukám 25 éve (április 28-án volt) halt meg, olyan hihetetlen, ennyi éve! Olyan jó ember volt! Hiszem, hogy a jó emberek hamarabb elmennek, és hiszem, hogy mindig velem van, onnan fentről néz le rám.
Mindehhez jön: most sok a munka, és még több lesz a következő hetekben, ráadásul egy régi "barátságom" haldoklik.
Szerintetek lehet, hogy kb. 10 év után hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra, másképpen láss egy embert? Utálom magam, mert én már nem szeretem, de a régi dolgok miatt nem akarom megbántani, és nem mondom meg neki, de már nem akarok a barátja lenni. Nem tudom, hogyan viselkedjem, kétszínűnek érzem sokszor magam.
A LÉNYEG, még mindig nincs kedvem alkotni, bár számomra a tanítás is "alkotás"! Most fogom "learatni" /remélem :o)))/ a gyümölcsét!
Sajnos ezeket a "műveimet" nem tudom felrakni a blogomba!:O))
Remélem minden diákom sikeresen fog érettségizni, megtalálja a helyét az életben!
Tudjátok, én úgy gondolom, mi középiskolai tanárok kicsiny csavarok vagyunk a gyerekek életében, sokszor átnéznek rajtunk egyes szülők (például miután már nem tanítod a gyereket már nem köszönnek), de mi nagyon fontos alapokat rakunk le. A nagy ÉLET utánunk kezdődik, de nélkülünk nem nyílnak ki azok a kapuk! Remélem nem nagyképű gondolat! :o)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remélem, lassan újra menő a tanárok presztizse. Nagyon ráférne az országra az erkölcsi megújulás is. Rettentő fontos csavarok vagytok! :)
VálaszTörlésA barátságokról... én is éppen ebben vagyok. Az életünk új szakaszba ért. Március közepén, amikor angyalnak született a babánk, rájöttem, hogy nem azok a barátaink, akikre eddig úgy gondoltam. Volt, aki épp, hogy ki nem nevetett, volt, aki szinte örömtáncot lejtett körülöttem, mert neki nem jött öszze addig és azóta már közölte velem, h neki összejött. Szóval én lezártam. A lelkemet nem annyira adom ki, legalábbis azoknak, akikben a bajban csalódnom kellett. És kaptam újakat...akikkel viszont vigyázok, mert már megégettem magam. Az életem kis hajója új öbölbe ért és most ebben próbálkozok bontogatni a szárnyaimat/vitorláimat, hogy továbbhaladhassak... felfelé...
VálaszTörlésNeked is lehet, hogy egy ilyen öbölbe ért az életed?
Ne legyen lelkifurdalásod, az élet változik és vele együtt mi magunk is. Ez törvényszerű. Ha valaki ezeket a változásokat már sajnos rossz néve veszi, vagy nem fogadja tőlünk... az az ő problémája. Te nem vagy felelős más dolgaiért, csak a sajátjaidért.
(Bocs, hogy ilyen "rövid" voltam.)
Én úgy hiszem, az ember időről időre lezár bizonyos szakaszokat az életében, és ez lehet így a barátságokkal is. Mindig egyre bölcsebbek leszünk, mindig tanulunk-tapasztalunk valami újat, és előfordul, hogy emiatt hirtelen más megvilágításba kerülnek dolgok, esetleg személyek. Ne hibáztasd magad, erről nem tehetsz. Persze ettől még nagyon nehéz dolog, de remélem hamar jobban leszel!!! Kitartást és lelkierőt kívánok neked!
VálaszTörlésMegkérdezhetem, mit tanítasz???
Egy nagy kalappal az összes lurkónak!
Nagyon édesek vagytok!
VálaszTörlésÉn is így érzem! Változtam az elmúlt évben, és már másképpen látok dolgokat/embereket! De mégis rossz dolog, hogy meglátsz valakiben olyan dolgokat, amiket nem tudsz elfogadni, de korábban nem vetted észre (vagy nem akartad észre venni).
Lidércke! Neked legyen igazad! :o)))
Ducika Ducila! Neked nem kell mondanom, a Jóisten tudja mit miért tesz, hinnünk kell. Sajnálom, hogy csalódtál, de lehet hogy így találtad meg az igazi barátokat!
Orbis! Jól fogalmaztál, ezeket érzem! Történelmet tanítok, így május 5-én (szerdán szorítsatok!! :o))
Érdekes, amit írtál... Mostanában egyre többet jut eszembe, hogy volt olyan tanárom, akit imádtam diákként, de most kollégaként már sok mindent másképp látok... és egyáltalán nem rajongok érte... :(((
VálaszTörlésSzeretnék Édesapád miatt öszinte részvétet kívánni. Sajnos ilyen "emlék" nagyon rá tudja nyomni bélyegét az emberre. Ilyenkor hiába süt a nap, csicseregnek a madarak és illatoznak a virágok.
VálaszTörlésA barátságról elöször az jutott eszembe, ahogy olvastalak, hogy lehet le kéne ülni megbeszélni az illetővel, hogy ez így neked már nem jó. Sajnos volt egy nagyon rossz tapasztalatom, ez abból adódik. Aztán amikor olvastam a hozzászólásokat rájöttem, hogy bizony nekem is voltak olyan barátaim, akik az idők folyamán szépen csendesen kikoptak mellölem. Pedig volt egy lány, akivel a tinikorunat felnötté válásig szinte összenőve együtt töltöttük. Még csak nem is lakunk messze egymástól, de évek óta nem találkoztunk, nem beszélgettünk. Elmúltak a bulizós pasizós évek, nincs közös témánk. Szóval ezért ne legyen lelkiismeret fúrdalásod.
Az, hogy meg a tanároknak nincs semmilyen tekintélye, arról sajnos a szülők tehetnek leginkább. Látom ez a gyerekeim osztályaiban elég közelről, mert mindkét helyen SZMK-s vagyok.
Fel a fejjel, hidd el lesz még jobb, szebb, csak pihenj egy kicsit!
Cinella
Nem akartad észrevenni!!! Bocs,de Te tudod a legjobban,erről beszéltünk valamelyik nap,vannak bizonyos érdekek. Amíg Te segítettél önzetlenül,másképp láttál dolgokat,most egyenrangúak vagytok,megint másképp látod. Talán élesebb lett a szemüveged:)) Túl kell ezen lépni!Én adjak tanácsot egy pszichológusnak??
VálaszTörlésHát nem tudtátok! A pszichológusok a legroszabb emberismerők a hétköznapokban! :o))) Ez komoly!
VálaszTörlésA "cipésznek nincs cipője" szindróma...
VálaszTörlésAmi a barátságot illeti, bizony változnak az idők, a világ és benne mi is! Ami tegnap jó volt, ma már nem kell! Keserű dolog, de nem szabad "cincogni" rajta! Ha -"ha"-val nem kezdünk mondatot egyébként... - érzed, tudod, hogy ez már nem az, ami volt régen és nem jó a közelsége, nem nyújt semmi örömet, nem oszthatsz meg vele őszintén semmit, abban a pillanatban zárd le!!! Nehéz? Hát persze! De /-vel se kezdünk mondatot!/ erre van szükséged, hogy határozott légy és merj lépni, mert valószínűleg ez okozza a legkevesebb fájdalmat és majd az eredmény megerősít ebben! Én is jártam már így, méghozzá egy telefon beszélgetésben zajlott az egész!!! Mikor felvettem a telefont, még virágzott 10 éves legőszintébb -nek hitt - barátságunk, miközben elhangzott olyasmi, hogy a végére akkorát csalódtam, hogy meg kellett mondanom: többé ne keress! Ennek már 18 éve... Azóta se láttam a barátnőmet, nem is kerestük egymást, nem is hiányzik...
Legyen tartásod és bátorságod!!! Nyunnyogással, időhúzással sokkal rosszabb, higgy nekem! Még a szünet előtt, hogy felhőtlenebb legyen a nyarad!:)))
Örülnék,ha minden pedagógus így állna a munkájához,mert valóban nagyon fontos szerepük/szerepetek van gyermekeink életében!
VálaszTörlés