Bocs csajok, de mostanában nincs kedvem írni, sőt még kreatívoskodni sem!
Sajnos olyan dolgok történnek a munkahelyemen, ami vérlázító (lásd Latinka blogján bővebben),és nekem, mint vezetőnek ez duplán idegesítő! Egyre inkább érzem a tanári pályának annyi!
Más:
Mikor kezdtem a blogot, úgy gondoltam nem fogok lelkizni, de aztán megtettem.
Most úgy döntöttem ennek vége, csak a kreatív dolgaimról és csak a jó dolgokról fogok írni ezután.
MA önvédelem órán (a rendőri pályára orientáló képzésben van ilyen a gyerekeknek) figyeltem a gyerekeket, játszottak. Olyan csodás volt nézni, ahogy azok a nagy mamlasz kamaszok (15-18 évesek) felszabadultan, nevetve, bohockódva játszanak. Ez a pillanat már az enyém marad! :O))) Látnatok kellett volna!
A hétvégén pedig, még ha nem is lesz kedvem, alkotok valamit, majd megmutatom.:o)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na akkor megértesz, hogy én is miért nem irok???:-))) Javulást! Én már alakulok!:-))))
VálaszTörlésEz a "tömegoszlató" tényleg látványos játék!! :D
VálaszTörlésAddig jó, amíg meglátsz ilyen pillanatokat és ez megmarad benned! Te nem egy "tipikos" pedag vagy, hanem elhivatott, akiről az utolsó bőrt is lehúzhatják úgy, hogy ugyan nagyon fáj, de "vigyék, én akkor is maradok"!..Szerintem csak az ilyen ember marad a pályán, meg a normálatlan! Má' bocs!De tényleg, aki imádja a gyerekeket, az nem tud elmenni és lenyeli az egyébként óriási békákat is! Nem beszélve a "védett" korosztályról, hogy nincs más esélye... Aljasság, amit művelnek a pedagógusokkal, az egész oktatással! Jó, hogy én már kiszálltam ebből...Latinkának írtam erről sokkal bővebben, de nem sikerült elküldenem, azóta kérdezősködtem, talán most...
VálaszTörlés